6. Fejezet

Eddig elégé elhanyagoltam ezt a blogomat, de most jó sok új lesz mert már le voltak írva a fejezetek.

 Váratlan ,,ajándék"

Kopogásra ébredtem.
- Kicsim ébresztő!! Jó hírem van.
Morgással válaszoltam.
- Várunk a reggelinél. Siess.
Elbotorkáltam zuhanyozni, majd öltözni. Egy farmert és egy ujjatlan polót vettem fel a hajamat pedig lófarokba kötöttem.
Megjegyzem magamban persze az ismeretlen eredetű vágások eltűntek, vagyis azzal már nem kellet bajlódnom.

Az ebédlőben már anyuék vártak. Amikor leültem egyből megjelent Meg.
- Jó napot. Mit hozhatok önöknek. ÓÓÓ Szia Kelly.
- Szia Meg. Mizu? Anya, apa ő Megan akiről beszéltem.
- Örülök a találkozásnak Mrs. és Mr. Bad
- Mi is nagyon örülünk. Ugye drágám.- nézet jelentőségteljesen anya apára.
- Én tojást meg virslit szeretnék.- váltottam gyorsan témát.
- Nekem pedig egy kis pirítóst.- ( anya)
-  Én szalonnát és kenyeret, és egy kis kávét.
- Rögtön hozom.- ment el Meg.

***
Már evés közben

 

- Miről akarsz beszélni??
- Emlékszek a húgodra igaz??

Valószínüleg még nem meséltem nektek a húgomról. 4 éves és Samantha a neve és  rettentően értelmes vagy 6 évesnek néz ki. Hosszú barna haja van, és tulajdonképpen az én és a nővérem legjobb tulajdonságaiból lett összegyúrva. De persze engem jobban szeret mint a nővérünket. Eddig úgy tudtam hogy mamánál van, mert anyuék őt bezzeg nem akarták kiszakítani a környezetéből. És ha már felkerült a szó a nővéremről nem hiszem hogy róla meséltem volna. Az ő neve Carly 22 éves és a mázlista Magyarországon él. Legnagyobb bánatomra sokkal szebb nálam. Szerintem anyuék direkt elakarják cseszni az életem. Mind két tesóm szebb nálam, és persze mindegyiket hagyák élni az életét. Na mindegy.

- Igen emlékszem a húgomra. Mi van vele?
- Mama elakar utazni, és mi pedig úgy döntöttünk elég nagy már ahoz hogy velünk utazzon.- mosolyog mézes-mázasan anyu.
- És mi a rossz ebből nekem??
- Kislányom mért gondolsz mindig roszra?- apa.
- Mert nincsen igazam?
- Hát lenne valami. Úgy a magyarokat nem kell sűrün körbe vezettni ezért arra gondoltunk, hogy akkor segíthetnél a gyerekekre vigyázni.- mondta sunyin anya.
- Most komolyan?? JAj ne máár anya...

***
pár nappal a beszélgetés után Nápolyban

Ma jön a húgom. Végül is ennek nagyon örülök. Szeretem én, és a gyerekeket is. Talán nem is lesz olyan rossza az a munka. :D Úgy érzem kezdek egyre optimistábbá válni. De most térjünk vissza a szekrényemhez. Mi a francot vegyek fel? Ja persze az egyenruhát hiszen én viszem a magyarokat Nápolyban. Legalább találkozom Mattel. Nagyon helyes fiú. :P
- Egy óra múlva kikötünk Nápolyban.- mondta be a hangos bemondón egy reszelős hang.
Felkaptam a ruhát egy kis smink és indulhatunk is.

***
fél órával késöbb

- Tisztelt utasaink megérkeztünk Nápolyba. A csoportvezetőket megkérem csatlakozzanak a csoportokhoz.- figyelmeztetett a bemondós hang.
- Kelly. Szia.
- Szia Megan. Chris. Régen beszéltünk.
- Hát igen. Hallom dolgozol. Hogy vettek rá?? - kérdezte Meg.
- Ráadásul két helyen is.- néztem keservesen
- Miss Bad. Itt vagyunk.- mondta az egyik Magyar utas ( persze magyarul)
- Mindjárt megyek. ( magyarul)- mennem kell, Jó nézelődést. - nyomtam egy puszit Meg arcára.
- Neked is.

- Mindenki itt van.- néztem a csoportom felé.
- Matti és a barátja hiányzik.- mondta egy aranyos kis nő. És nem becézésnek értettem, hogy kis. Tényleg elég alacsony volt, de szimpatikus is.

***
még fél órával később...

Már az összes csoport elment, kivéve miket mert ugye az a két jómadár még nem volt képes idetolni a hátsóját. Még a recepciós is kint van. Olyan régen voltam már a szárazföldön, hogy ha nem sietnek itt fogom hagyni őket.
És akkor eszembe jutott. Odafutottam a recepciós pulthoz, és kivettem a mikrofont. Hiszen anyuék már elmentek nem szidhatnak le.
- Matt Kali és drágalátos barátja! Ha nem toljátok ide a drága képeteket 5 percen belül itt hagyunk titeket a hajón és takaríthattok.- A biztonság kedvéért elmondtam angolul is.

***
10 perecel később...

- Jól van nem várunk tovább. Mindenki szedje össze a cuccát. Indulunk.- nem érdekel, hogy le leszek szidva. NEM VÁROK TOVÁBB.
Már a hídon mentünk át ami a hajó és a szárazföld között húzódott, amikor utánunk kiáltottak.
- ITT VAGYUNK VÁRJATOK MEG!!
- Kérem haladjanak tovább.- mondtam nyugodtan. - Majd utolérnek.
Hát utol is értek.
- Mi van csibém nem hallottad, hogy várjatok meg?- förmedt rám a másik srác. - És különben is hol az idegenvezető?
- Az első bunkókám. Nem vagyok a csibéd. A második ÉN vagyok az idegenvezető és ha nem tetszik visszahúzhatsz a hajóra. A harmadik pedig TI nem hallottátok, hogy mi is szóltunk, hogy haladjatok?!- mondtam a végére már elég hangosan.
- Nyugi Kelly.- mondta Matt.
Én csak fújtattam egyet és hátat fordítottam.
- Azt hiszem neked kedvesnek kéne lenned hozzák vagy kirugnak.-mondta az idegen gyerek. Na itt már nevetnem kellet.
- Mégis mit nevetsz?? - kérdezte idegesen.
- Az a apámé a hajó drága. Szóval csodálkoznék ha kirugnának. De az más, hogy én kitetethetlek itt Nápolyban és majd AKKOR dumálj nekem.- nevettem. Látszott rajta, hogy megdöbbent. De nem csak ő. Mindenki akit én vezettem.

- Kérem kövessenek.- mentem előre mosolyogva. Nápoly Dél-Olaszország legnagyobb városa. És mi éppen a Vezúvi villák felé tartotunk.

***
a múzeum és a villák után az egyik főtéren...

- És a túránk végén megérkeztünk a Piazza Dante térre, ahol vásárolhatnak. Csak kérem ne menjenek messzire.- néztem jelentőségteljesen a fiúkra. Na most lesz időm magyarázkodni anyunak mért megyünk később. Szinte varázsütésre megszólalt a telefonom.

-Szia anyu.
- Hol vagytok??

- Nem az én hibám. Két utas nem volt hajlandó időben jönni és ezért késöbb indultunk el. De már a téren vagyunk.
- Jól van nem baj. Csak féltem, hogy eltévedtetek.
- Nem de anya mennem kell. Puszi szia                                            
- Szia.
Ez könnyen ment. :D Mosolyogva indultam el venni valami kis mütyürt.

- Te most komolyan a kapitány lánya vagy? - támadt rám az ismeretlen gyerek.
- Figyelj haver én téged nem is ismerlek. Jó lenne ha békén hagynál engem és akkor én is békén hagylak téged. - mentem tovább a következő bódéhoz.
- Jack hagyd már békén Kellyt.- jött oda Matt is.
- Igen Jack hagy már.- mondtam mint egy 2 éves. ÉS ekkor ugrott be a húgom, és az hogy ma jön.
Megláttam egy gyönyörű babát az egyik árusnál. EZ kell neki.
Meg is vettem, és Matt végig a nyomomban volt. Aztán megláttam egy cuki kis hógömböt amiben benne volt egy Nápolyi nevezetesség.  De nem maradt rá elég pénzem a baba után.
- Ezt a hógömböt szeretném.- mondta Matt olaszul. Ez ilyet is tud??
- Tessék.- nyomta a kezembe a zacskót amiben a gömb volt.
- Én nem fogadhatom el.
- Dehogy nem. Miattunk szidtak le, és miattunk késtünk. Tekintsd ezt béke ajándéknak.-mosolygott olyan szívdöglesztően.
- Köszönöm.

***
már a hajón...

- Kellyyyyyyyyyy.- sikította egy édes kis hang egyből amikor a hajóra értem. Majd a hang tulajdonosa a nyakamba is ugrott. :D
- Szia húgi.
- Ugye veled aludhatok . Anya azt mondja, hogy nem de tudom, hogy te úgyis megengeded. Igaz? - nézz rám boci szemekkel.
- Csak ma este. Rendben ??
- Köszi köszi köszi köszi köszi.


A vacsoránál a Bad család újra együtt volt ( kivéve a nővéremet). Sam egész nap pörgött. Nagyon izgatott volt, hogy mostantól egy hajón fog lakni.  A vicces az egészben az volt, hogy a családomat is úgy vezettem körbe a hajón mint a csoportokat szoktam, és apa még fizetett is érte.
De az már biztos, hogy kár volt mondani: Ha bármi kérdésük van kérem azt most tegyék fel.
Erre apa: ez milyen fajta cápa?
Ezt bezzeg nekem tudni kellet volna, de akkor csak ennyit bírtam benyögni: Úszó cápa. őőő nagyon ritka, és ez az utolsó példány a világon.
Ezért a borravaló el is maradt.  De legalább jól szórakoztunk.

***
este...

  - Kelly mondasz nekem mesét?- a szobámban voltunk Samanthával már a fürdés és a fogmosás ősi rituáléján rég túl estünk, és a lehetetlennel próbálkoztam : elaltatni a húgomat.
- Persze.
A második mese után amikor már, úgy tűnt, hogy az életben nem alszik el ez a gyerek:
- Te szeretsz ezen a hajón lenni? - kérdezte álmoskás hangon
- Most,hogy itt vagy igen.- nyomtam egy jó éjt puszit a fejére. - De most alvás mert holnap segítened kell nekem.
- Miben??
- Majd holnap megtudod.- súgtam. Miután eldúdoltam egy altatódalt elaludtunk mind a ketten.