A éttermet teljesen átrendezték. Az asztalokat egy nagy asztallá tolták össze. Az asztal egy hófehér terítővel volt letakarva és azon középen egy vörös középterítő terült végig.
Már megvolt terítve de még mindig emberek rohangáltak mindenhol.
Az első arra rohanó embert elcsíptem.
- Bocsánat. Megtudná mondani merre van...
- ÁÁÁÁÁ ön biztosan Miss Bad.- terült szét egy ragyogó mosoly a nő arcán.
-Igen. De...?
- Az anya és az apja a konyhában vannak.- szakított félbe megint.
- Köszönöm.- és ezzel a konyha felé vettem az irányt. De Miss Bad ??
Mi a fenéért hívott így?
- Ó drágám gyönyörű vagy.- örvendezett az anyám.
- Megan érdeme.
- Megan??- érdeklődött már apa is.
- Az új barátnőm.- mosolyogtam. De ez a mosoly gyorsan lehervadt az arcomról.- Miss Bad??- néztem kérdően a szüleimre.
- Igen drágám azt hiszem beszélnünk kell.- ez már rosszul kezdődik.
Anya elindult ki a konyhából az étterembe, a szoba sarkában lévő kanapék felé vette az irányt. Amikor anya leült a kanapéra apa gyorsan mellé ült. Nekem így már csak a fotel maradt.
- Szóval kicsim...- kezdet bele anya.
- Hogy tetszik a hajó?- kérdezte hirtelen apa.
- Igazából nem is olyan rossz. A szobám a legjobb.-mosolygok.
- Ennek örülök. Csak mert ha én és anyád meghalunk akkor ez mind a tiéd lesz.
- Mi van?- ledöbbentem.
- Ez a hajó a miénk. ÉN vagyok a kapitány.- jelentette be apa ünnepélyesen.
Azt hiszem sokkot kaptam. Perceken keresztül csak döbbenten ültem.. és csak ültem. A fejem totál kiürült.( nem mintha túl sok dolog lett volna elötte benne ) Anya csak nézett rám de én nem tudtam megszólalni. De nem is kellet mert az első "vendégek" megjötek és anyáék otthagytak engem. Felálltam. Bár nem tudom hogyan odasétáltam az asztalhoz és leültem a névtáblám elé. És vártam..
Mire magamhoz tértem már megettük a levest és a másodikat hozzták ki.
Megan engem nézett. De ez most nem érdekelt.
Egyetlen dolog érdekelt:
- Miből volt rá pénzünk?- kérdeztem (persze nem suttogtam)
Mindenki megállt és engem nézett. Apa dühösen anya meg inkább kétségbeesetten.
- Miből volt rá pénzünk??- kérdeztem hangosabban.
- Ezt ne most!- suttogta apa.
- Miből volt ERRE pénzünk?- mutattam körbe.
- KELLY!- csapta le anyám a villáját.
- Eladtátok igaz?? - kérdeztem kicsit hisztérikusan.
- EZT NEM ITT FOGJUK MEGBESZÉLNI!- üvöltötte apa.
Hátratoltam a széket és nyugodtan kisétáltam.
Még hallotam annyit hogy anya sirva üvölt apával hogy "LÁTOD MOST MIT CSINÁLTÁL??" és hogy gyors kopogással ő is elhagya az étkezőt.
Asszem lőttek az idili család imidzsnek.
Féluton megálítottam a liftet mert a lábaim már nem bírták tovább.
Összerogytam és csak sírtam.
Hát ennyi volt a 2. fejezet. Kicsit rövidre sikeredett és lehet hogy még nem értitek teljesen de a 3. bol minden kifog derüli. Remélem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése