Elöszőr ellopakodtam a liftig. Szerencsére senkivel nem találkoztam.
Az étteremben Chris tálcákkal rohangált és mindenhol emberek ültek.
A konyhába mentem.
- Hello mindenkinek.- köszöntem vidáman.
Egy pillanatra mindenki megdermedt és engem bámult de utána szerencsére folytatták a dolgukat.
Chris berohant és elkezdett üvöltözni:
- Az Istenit megint lehányt egy gyerek!
Óóóóó előbújtál a barlangból Kel?! Na végre de nekem sietnem kell. Valaki adja oda a félretett kaját neki.- Azzal kirohant.
- Hy Olivia vagyok gyere utánam.- azzal a konyha sarkában lévő asztalhoz vezetett majd hozott egy hamburgert sült krumplival és narancslével.
- Köszi.
* * *
Miután megettem Megan felhívott és most a mozi elött álltunk.
- És még tényleg nem futottál össze a szüleiddel?
- Nem hála az égnek.
- Akkor mit nézzünk?
- Hát ne azt amiben mindenkit megölnek.- mondtam.
- Oké akkor legyen a Nagyfiúk azon állítólag sokat lehet röhögni.
- Gyere vegyük meg a jegyet.- húzott a pénztár fele.
- Álj. Álj, Álj.
- Mi van?
- A családomé a hajó nem?- bólintott- Akkro nem fizetünk. Gyere.
- Hát jó.
* **
A film jó volt. Utána a gyógyfürdőben áztunk mert túl sokan voltak a medencénél. Mindenhol emberek :S
- Merre megyünk most?- kérdezem
- Hát én holnap dolgozom és már 8 óra ugyhogy aludni.
- Nem úgy értettem. A hajó merre megy?
- Hát ahogy hallottam nemsokára Olaszországba érünk.
- De még csak most indultunk.-hüledeztem.
- Hát igazából már vagy egy hete megyünk. Nem emlékszel te eddig.. öhöm.
- Igaz :(. De én még nem alszom. Ha nem gond felmegyek és keresek egy eldugott sarkot olvasni.
- Rendben menj csak.
- Köszi a napot :) . Reggelinél tali?
- Én csak ebédtől vagyok.
- Akkor délben Szia.
- Oké. Hy.
* * *
Az olvasásból semmi nem lett. Most itt ülök a hajó orrában és figyelem a vizet.
Nem is olyan csúnya.
A tenger illata sem olyan rossz.
És egész jó hallgatni a hullámokat.
De a legjobb ebben a helyben hogy a orr egy kicsit süllyesztve van és egy pad van odarakva.
Sötét van és még nem találkoztam anyuékkal.
Ez jó jel.
Valaki mellém ült.
- Öhöm. - köszörültem meg a torkomat.
Az idegen ugrott egyett ijedtében.
- Azt hittem nincsen itt senki.- már tudtam hogy férfi és akcentusa van de nem tudom milyen.
- Sajnálom hogy meiiszettelek.
- Azt hiszem hagylak.- azzal elment.
Én is elindultam a szobámba.
Az ajtóm elött anya ült és szuszogva aludt.
Mellé ültem és a fejem a vállára hajtottam.
Végül is bármit mondok vagy teszek az anyámat úgyis mindig szeretni fogom.
Úgy hogy megpróbálom elfogadni a vizi életet. Talán nem is olyan rossz.
Csak ne sülyegyünk el. :S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése