8. Fejezet

Első bál, első búcsúzás

Már EGY hónapja az első randinknak Mattel. És azóta nem lehet elválasztani minket egymástól. Reggel édes ébresztések. Délben közös ebédek. Este szenvedélyes csókok a hajó elejében. És ezek között pedig itt-ott lopott csókocskák. Szóval élveztük a tinédzser kori szenvedélyes, és minden elsöprő szerelem varázsát. Persze amikor éppen nem dolgoztam. Vagy nem a szüleimmel és édes kis húgommal voltam. Ha már a húgomnál tartottunk. Emlékeztek arra a cuki babára amit Nápolyban vettem neki. Azóta mindenhova magával viszi. Nagyon szereti. De nehogy azt higgyétek hogy szívtelen vagyok és a barátaimat már el is dobom magamtól mert pasim van. Sok mindent csinálunk együtt mozi meg ilyenek. Na mindegy vissza oda amit már eleve mondani akartam. Apa csodás ötletét akarom megosztani veletek. Figyeljetek csak :

- A mai gyűlést azért hívtuk össze mert egy csodás ötlete támadt a legkisebb lányomnak.- kezdte apa a szokásos heti gyűlést amit a mozi teremben szoktunk megrendezni.
- Az az ötlete támad hogy mi lenne ha tartanánk a hajón egy bált. Olyan első bálozósat, mivel sok Amerikai alkalmazottunk van és amúgy is a szárazföldön ilyenkor szokott lenni. Ne maradjon ki belőle senki se csak mert egy hajón van  az Atlanti-óceán közepén.
- De nincsen pénzünk egy bálra. - szólalt fel az egyik alkalmazott.
- Persze minden költséget én fogok állni. - mosolygott apa.- És önöknek még szervezni sem kell semmit, erről majd a családommal gondoskodunk.
- Ezt igazán nem fogadhatjuk el Mr. Bad. -szólt közbe Megan.
- Tekintsék ezt ajándéknak azért mert itt vannak a hajón és mert ilyen remek alkalmazottak. - segítette ki anyu aput.
Ezután még egy csomó unalmas dolgot megbeszéltek a bállal kapcsolatban. Engem igazából nem izgatott. Ez az Amerikaiak szokás és én még mindig inkább Magyar vagyok mint Amerikai. Ráadásul mivel mi szervezzük valószínűleg nem is lehetnék első bálozó.

***
öt nappal a bál elött

 

- Szerinted mit vegyek fel a bálra? Nincs egy rendes báli ruhám se. - aggodalmaskodott Megan.
- Szívesen neked adom az egyik báli ruhát e szekrényemből. Szerintem anya túlzásba vitte a szekrényem berendezését. Biztos találunk neked valamit.
- Komolyan??!!! Te vagy a világ legjobb barátnője.- ugrott a nyakamba.
Megan egészen a szobámig arról áradozott milyen jó lesz neki mert, hogy otthon soha nem lehetne első bálozó mert nem volt elég pénzük rá. Meg hogy milyen nagyszerű ember az apám.
- Válogass nyugodtan.- nyitottam ki előtte a szekrényem ajtaját.
- És te miben leszel?
- Valószínüleg az egyenruhámba.
- Mi?? Te nem leszel bálozó??
- Nem. Én leszek a pincér, a szervező, a WC-t mutogató lány és vagy 30 ember egyszerre. - már a gondolattól is elfáradtam.
- Hívd fel anyukádat. Biztos lehetsz pincér szép ruhában is nem csak abban a béna egyenruhában. Biztos mindenki megismer majd a nélkül is mivel egy tálca lesz a kezedben, meg amúgy is biztos Matt is ott lesz.- kacsintott rám.
- Igazad lehet. Akkor én is keresek valamit.

***

Kb 2 óra kutakodás és a fél ruhásszekrény felpróbálása után a tökéletes ruhák is meglettek.
Megan ruhája: A vörös haja sok gondot okozott a szín miatt. Én fekete ruhára gondoltam de azt mondta hogy színeset akar. Végül egy sötét narancssárga ujjatlan, felvarrott szoknyájú ruhát választott amit mintha ráöntöttek volna. Gyönyörű volt pedig smink nélkül és kócos hajjal volt.
Az én ruhám: Hát én nem a legpuccosabb ruhát választottam de legalább nem az a szaros egyenruha az. Egy egyszerű ujj nélküli ruha. Flitteres felső részel. Vörös alsószoknyával és fekete átlátszó felső szoknyával, ami kb combközépig ért. A szoknyát és a felső részt egy masni választotta el.
- Megan gyönyörű vagy.
- Szerinted elhív Chris a bálba ?- kérdezte szégyenlősen.
Döbbenten bámultam a barátnőmre.
- Persze hogy elhív. Hiszen nagyon jól nézel ki.

***

4 nappal a bál előtt

A helyzet úgy áll, hogy 4 nap múlva lesz a bál. 4 nap múlva érünk el Angliába ezért lesz akkor a bál, mivel ez az alkalmazottak bálja és így az utasok tölthetnek egy teljes napot a parton. Chris elhívta Megant. Megan nagy örömére. Azóta olyat távolságtartóak egymással szemben nem viccelődnek úgy mint régen. Majd a bál után már biztos nem lesznek ilyenek. ( remélem) Hogy velem mi van? A szervezés meg a munkáim mellet nem tudok sok időt lenni Mattel ezért letört és fáradt vagyok. Hmmm.... mint egy mosott szar azt hiszem/ bár megjegyzem még nem láttam mosott szart eddig/.

- Kelly figyelsz te rám??- kérdezte anyu.- Éppen azt magyaráztam, hogy milyen virágok kellenének.
- Bocsi anyu.- ezzel újra belevettem magam a virágok és szalagok világába, hogy töklétes legyen majd a bál.

- Na kivagyok?- sötétült el előttem a világ ahogy egy kéz eltakarta a szememet.
- Olyan gyerekes vagy Matt.- nevettem majd megcsókoltam.
- Mit csinálsz este?- szakította szét aj ajkunkat.
- Alszok. Holnap két csoportot kell vezetnem és felügyelne kell a gyerekekre, utána meg a termet díszíteni.
- ÉS mi lenne ha hanyagolnád az alvást és velem lennél?
- Valószínüleg akkor holnap egy élőhalott lennék.
- Hm.. és mi lenne ha együtt aludnánk.
- Szerintem abból nem lenne alvás.
- Megígérem hogy nem fogok próbálkozni és majd külön takaróval alszunk. Légy szíves.- nézet rám kölyök kutya szemekkel.
- Jól van de tényleg ne próbálkozz.

***
este

- Jó éjt.- mondta Matt.
Igen beengedtem az ágyamba. De külön takaróval és tudja hogy ha próbálkozni mer akkor ki lesz penderítve.
- Jó éjt.
- Még a kezedet sem foghatom meg?
- Jól van de csak a kezemet.
Majd kézen fogva aludtunk.

***
a BÁL napja

MA van a nagy nap. De nem nekem. Nem is baj a szervezés egy életre elvette a kedvem a báloktól. A maradék négy napban nem volt egy percem sem a bálon kívül SEMMIRE. De kimerem jelenteni hogy minden tökéletes lett. Vagyis ha a csillár nem szakad le meg hasonló zűrzavarok nem keletkeznek akkor minden tökéletes lesz. ( na ezt gyorsan le is kopogtam) Már vagy két órája a "báli" ruhámban vagyok és ellenőrzöm a dolgokat. Most épp a kishúgomhoz rohantam segíteni mert ő is báli ruhát akart. Aztán meg Megannak kell segítenem. Teljesen beparázott.

- Sam tényleg ezt a ruhát akarod felvenni? - tartottam magam elé a kistesóm báli ruháját. De nem éppen egy kényelmes viselet.
- Anya megengedte.- makacskodott tovább.
- Ha anya megengedte akkor oké de nekem ne panaszkodj majd.
Belegyömöszöltem a ruhába ami nagyon jól állt neki, hosszú barna haját pedig hullámokba vasaltam. Így is nagyon szép volt, de most.. mint egy igazi hercegnő.

Miután Samet sikeresen elkészítettem és levittem anyuékhoz már rohantam is Meganhoz.
- Vére itt vagy.- rántott be az ajtón.
- Neked is szia. Ó én jól vagyok csak kicsit fáradt és te?
-Oké vettem a célzást de most nincs időm udvariaskodni.
- Persze segitsek de még egy sziát sem érdemlek meg.- sóhajtottam (persze mű sóhaj volt)
- Szia! Így már jobb?-nézett mérgesen.
- Sokkal.- vettem elő a kislányos mosolyomat.
- Most pedig segíts. A körmömet már kifestetem és hajat mostam meg megfürödtem.
- Akkor én minek vagyok itt?
- A hajam miatt.
- Oké de előbb a ruhát.
- Rendben.
Pár perccel később Meganon már a sötétnarancs ruha volt, ami kiemelte vékony derekát és olyan volt mintha ráöntötték volna. A haját loknikba vasaltam amik lazán omlottak a vállára. A sminket nem vittem túlzásba egy kis alapozó, rúzs, szempillaspirál és kész is vagyunk.
- Ez eszméletlen lett.
- Köszi. De mennem kell, hogy a bálod tökéletes legyen. -mosolyogtam legjobb barátnőmre.
- Köszönöm.
- Szívesen.

***
A bálon...

 

Még csak fél órája tart a bál de már elfáradtam. Össze vissza kell rohangálnom hogy minden rendben legyen. Persze közben úgy mosolyogni mint aki élvezi. Fél óra múlva vonulnak be Meganék és már NAGYON izgulok. Remélem nem esik el vagy hasonló.
- Kelly siess már elfogyott a bárban a puncs.- üvöltött az egyik mixer.
- És mért nekem szólsz?- kérdeztem miközben odasétáltam.- Legyél nagyfiú és csinálj másikat. Nem azért vagy te a mixer mert tudsz ilyeneket csinálni?
- De. Máris csinálom Miss. Bad.
- Köszönöm.- majd rohantam a konyhába ahol nagy csörömpölés volt.
- Itt meg mi a franc történt?- üvöltöttem. Bár nem lett volna szükséges mert amikor beléptem mindenki befogta. Főleg hogy az egyik főételes tálca volt széttörve. A főétel pedig most már: Porcelánban átforgatott "szúrós" kacsa lett. Nyugi. Ne változz hárpiává. Oldjuk meg a helyzetet. Biztattam magam. Pedig a fejem a robbanás közeli állapotba került.
- Rendben. Kinek van ötlete hogy mivel helyettesítsük?- nyugodtabbra sikerült a hangom mint amilyenre számítottam.
- Van még kacsa a hűtőben, ha lefoglalod őket akkor mecsinálhatom.- szólt az egyik szakács.
- Akkor nyomás. Ne csak állj itt. Légy szíves takarítsd fel.- néztem a pincérlányra akit a tettesnek véltem.
- Máris Miss Bad.- hebegett.
- Köszönöm. Gyerünk mindenki munkára.- azzal folytatódott a pörgés.

- Kelly.
- Matt.- ugrottam a nyakába.- Kb 10-15 perc van a bevonulásig. Mit keresel itt? Azt hittem hogy ma szárazföldi patkányt játszol.
- Beszélnem kell veled.- mondta komoly hangon.
- Rendben gyere.- vezettem a hajó elejébe ahol először találkoztunk. Mindketten leültünk ő pedig rám terítette a kabátját, majd csend ereszkedett közénk. Mindketten a várost néztük. Legalábbis én igen. Ő pedig mint később kiderült vívódott.
- Milyen szép a város. Nem? - törtem meg  a kínos csendet. De válasz helyett megölelt. Olyan szorosan fogott mintha soha többé nem akarna elengedni.
- Mi a baj?- csak suttogni mertem. De erre sem kaptam választ mert megcsókolt. És elfelejtettem az aggodalmamat. Olyan szenvedélyesen és olyan reményvesztetten csókolt meg hogy nem számított már más csak ő. De vonakodva elszakadtam tőlle.
- Mi a baj?- ismételtem meg. De ő csak sóhajtott és az ölembe hajtotta a fejét. A haját simogattam amikor megszólalt.
- Nem jövök vissza a hajóra. A szüleim Angliában akarnak maradni. - eltartott egy darabig mire felfogtam mit is mondott. Itt hagy engem? Ez az egy kérdés zakatolt a fejemben.
- Visszakel mennem a bálra. Amilyen bénák biztos odaégették a másik csirkét is.- elég hideg volt a hangom. Kicsúsztam a feje alól és elfutottam. Csak a liftben vettem észre hogy sírok. Megint ott találtam magam ahol az első estén is. A liftben ülve és sírva.

A középső Megan ruhája csak sötétebb narancssárga.

Megan haja csak ugye az övé vörös csak nem találtam ilyen vörösben :D









Kelly ruhája

Kelly haja csak az övé barna.

7. Fejezet

A szerelem szele <3

- Kelly?
- Hm??
- Pisilnem kel.- ébresztett reggel egy panaszos hangocska.
- Akkor menj el pisilni tegnap megmutattam hol a WC.
- De félek.
- Mitől?
- Attól a valamitől ami már egy ideje kopog az ajtón.- erre azért felkaptam a fejem.
- Nem is kopog senki.
- Igen mert azt mondta hogy : ARGH és elment.- mondta nagyon cukin a kishúgom.
- Na jó gyere menjünk pisilni.- ezzel el is kezdtük a reggeli rituálét ami WC, öltözés.

Amikor bementünk az étterembe anyuék már rég befejezték a reggelit és indulni akartak.
- Na végre az álomszuszékok. Gondolom magatoktól is megtudtok reggeli mert nekem meg anyátoknak sietnünk kell.- nyomott egy-egy puszit a fejünkre apa.
- Persze apa. Akkor hova kell mennem dolgozni?
- Tényleg 1-re kikért téged még egy magyar csapat, addig meg ha ott végeztél akkor a gyerekvigyázóban.- azzal el is húzták a csíkot.
- Mit kérsz reggelire?
- őőőőő.... bundás kenyeret.
- Rendben gyere.- húztam magammal a konyhába.
- Jó reggelt mindenkinek.
- Kelly na végre egész reggel kerestelek.
A hátam mögül egy apró sikoly hallatszott.
- Ő a szörny védj meg. - bujt mögém Sam.
- Sam ő nem szörny hanem a barátnőm Megan. Köszönj szépen.
- Szia.
- Jaj de cuki vagy. Kelly nem is mondtad hogy van kis tesód.
És ez így ment egész reggel. Persze Sam élvezte a rivaldafényt és legszívesebben ott maradt volna a konyhában egész nap. És ezt ki is nyilatkoztatta amikor elakartam rángatni onnan.

- De én nem akarok elmenni. Hagy maradjak.- nézett rám boci szemekkel.
- Igen hagy maradjon.- nézett rám Megan is.
- Meg ezzel egyáltalán nem segítesz.
- Bocsi.
- Nem maradhatsz mert nekem dolgoznom kell, és nélküled nem mehetek el.
Ezért persze nagyon csúnya nézést kaptam tőlle, de legalább velem jött.

* * *
a játszóházban...

Amikor beléptünk legszívesebben vissza is fordultam volna. Elképesztően nagy volt a zaj, és mindenfele félőrült gyerekek szaladgáltak utánuk pedig egy fiatal lány azt ordibálva hogy: Maradjatok nyugton gyerekek. Ne rohangáljatok.
Lenéztem a kis tesómra is és láttam rajta hogy ő is visszamenne, de helyette egy drasztikus megoldást választott. Sikított egy hatalmasat. Erre minden gyerek megállt.
- Ügyes vagy. - súgtam a fülébe.
- ÓÓÓ ti biztosan a kapitány lányai vagytok. Az én nevem Emma. Ez a sikítós kislány pedig biztosan Samantha. Nagyon hálás vagyok neked, hogy leállítottad őket. Te pedig Kelly vagy igaz?- nézet rám egy 13 évesnek kinéző lány nagy barna szemekkel.
- Igen. Jöttem segíteni.
- Az remek. Most jön a meseidő akarsz te olvasni nekik?
- Hát nekem 1- re még át kell vennem az egyenruhát a másik munka miatt, de holnap szivesen. Egyelőre a tesómat hoztam. Majd a csoport után jövök és akkor segítek. De most tényleg mennem kel. Sziasztok.
Mint egy hülye loholtam a folyosón mert már negyed óra múlva egy.

***
1:05

Öt perc késéssel de ide értem. ÉN. De a csoport nem.
- Szia Kelly.
- Szia Matt.
- Indulhatunk?
- Hova?
- Én vagyok akit körbe kell vezetned.- mosolygott önelégülten.
- De téged már vezettelek.
- Nem baj elfelejtettem.
- Rendben.

Egész úton meg se szólalt. Szinte itta a szavaimat amikor a hajóról meséltem. Pedig egyszer már hallotta -_-" Amikor a kirándulás végére értünk már nem bírtam tovább.
- Ezért tényleg érdemes volt pénz kiadni?
- Igen mert láthattalak. Viszlát este.- intett és már ment is.
- Mert mi lesz este?
- Az első randink. 8- kor a kabinodnál leszek.
És  el is tűnt.
WOW ez a gyerek nem vár sokáig.
Innentől már csak az érdekel mikor lesz már nyolc óra.
A gyerekek idegesítőek és fárasztóak voltak.

***
19:30

A szobámban ültem kivasalt hajjal kifestet szemmel. Csak a bökkenő az volt, hogy fehérneműben -_-' Már vagy tíz perce csak ülök és meredek a szekrényben lévő ruhákra. Mi a francot vegyek fel??
Már majdnem nyolc óra volt amikor kitaláltam.
Fehér térd felet végződő szoknya, fekete dekoltázsos ing ( rövid ujjú) és egy nagy öv ami a hasamnál volt, harisnya mert ki tudja hova akar menni és ha a fedélzeten akkor ciki mert pulcsit ehhez nem találtam. A cipő pedig egyszerű magassarkú. És mire úgy döntöttem hogy elfogadhatóan nézek ki kopogtak is.

- Megyek.
Az ajtómban egy irtó helyes fiú állt. Fekete farmerban és egy ingben ami alatt egy póló volt.
- Azt hiszem túlöltöztem. - nyögtem ki zavartan és már mentem volna be átöltözni amikor megfogta a csuklómat.
- Ne. Vagyis nem. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki.- majd csend lett. Mindketten végigmértük még egy párszor a másikat. Még mindig a csuklómat fogta, de már nem szorította. Amikor észrevette hogy e kezünket nézem zavartan elengedte.
- Hova megyünk?- kérdeztem izgatottan.
- A bárra gondoltam.
- Rendben.

* **
a bárban...

- Miss Bad. Üdvözlöm itt, és persze a barátját is.- mosolygott kedvesen a kidobó.
- Én is örülök.

- Kifizettem volna a jegyet.
- Nyugi a kapitány lánya vagyok. Nekem mindenki nyalizik,hogy nehogy kirúgják.
- Nem lehet valami kellemes. Így nem tudod kik az igazi barátok vagy ki az aki csak a nyalizás miatt van veled.
- Azok a barátaim akik már az első nap is azok voltak, amikor még nem tudták hogy ki az apám.- oda vezettet az egyik sarki boxba. Egymással szemben ültünk, és a lábunk pont összeért, de egyikünk sem vette el. Én azért mert elöszőr azt hittem az asztal lába .:D

- Miss Bad. Mit hozhatok önnek?- jött oda a pincér.
- Egy kóla elég lesz.
- És önnek uram?
- Nekem is jó a kóla. És kérem had fizesem ki majd én amit fogyasztunk.
- Isten ments még hogy a kapitány lánya vagy a barátja fizessen.

- Én megmondtam. - néztem rá jelentőségteljesen.- Na ne duzzogj már. Inkább meséld el miért vagy a hajón?
- A foci csapatunk miatt. Megnyertük a bajnokságot és ez a hajó út a jutalmunk.
- Szóval az a gyerek a akivel voltál Nápolyban -megjegyzem az a bunkó- a csapat társad.
- Igen de nem bunkó a neve hanem Jack.- nevetett- Bár meg kell hagyni sajátságos stílusa van.

***
már  a randi végén...

Egész este nevettünk és beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam. Most pedig az ajtóm előtt álltunk. És IGEN csókolóztunk. Hirtelen történt az egyik percben még épp azt mondtam hogy milyen jól éreztem magam a másikban pedig ő megcsókolt.
- Jó éjt.- és kipirult arcal elsétált.
- Jó éjt.- suttogtam.

A szobámban már pizsamában újra gondoltam mindent és vigyorogtam mint a tejbe tök :D Remélem vele fogok álmodni.
- Jó éjt.- suttogtam megint.

A ruhája Kellynek: 

6. Fejezet

Eddig elégé elhanyagoltam ezt a blogomat, de most jó sok új lesz mert már le voltak írva a fejezetek.

 Váratlan ,,ajándék"

Kopogásra ébredtem.
- Kicsim ébresztő!! Jó hírem van.
Morgással válaszoltam.
- Várunk a reggelinél. Siess.
Elbotorkáltam zuhanyozni, majd öltözni. Egy farmert és egy ujjatlan polót vettem fel a hajamat pedig lófarokba kötöttem.
Megjegyzem magamban persze az ismeretlen eredetű vágások eltűntek, vagyis azzal már nem kellet bajlódnom.

Az ebédlőben már anyuék vártak. Amikor leültem egyből megjelent Meg.
- Jó napot. Mit hozhatok önöknek. ÓÓÓ Szia Kelly.
- Szia Meg. Mizu? Anya, apa ő Megan akiről beszéltem.
- Örülök a találkozásnak Mrs. és Mr. Bad
- Mi is nagyon örülünk. Ugye drágám.- nézet jelentőségteljesen anya apára.
- Én tojást meg virslit szeretnék.- váltottam gyorsan témát.
- Nekem pedig egy kis pirítóst.- ( anya)
-  Én szalonnát és kenyeret, és egy kis kávét.
- Rögtön hozom.- ment el Meg.

***
Már evés közben

 

- Miről akarsz beszélni??
- Emlékszek a húgodra igaz??

Valószínüleg még nem meséltem nektek a húgomról. 4 éves és Samantha a neve és  rettentően értelmes vagy 6 évesnek néz ki. Hosszú barna haja van, és tulajdonképpen az én és a nővérem legjobb tulajdonságaiból lett összegyúrva. De persze engem jobban szeret mint a nővérünket. Eddig úgy tudtam hogy mamánál van, mert anyuék őt bezzeg nem akarták kiszakítani a környezetéből. És ha már felkerült a szó a nővéremről nem hiszem hogy róla meséltem volna. Az ő neve Carly 22 éves és a mázlista Magyarországon él. Legnagyobb bánatomra sokkal szebb nálam. Szerintem anyuék direkt elakarják cseszni az életem. Mind két tesóm szebb nálam, és persze mindegyiket hagyák élni az életét. Na mindegy.

- Igen emlékszem a húgomra. Mi van vele?
- Mama elakar utazni, és mi pedig úgy döntöttünk elég nagy már ahoz hogy velünk utazzon.- mosolyog mézes-mázasan anyu.
- És mi a rossz ebből nekem??
- Kislányom mért gondolsz mindig roszra?- apa.
- Mert nincsen igazam?
- Hát lenne valami. Úgy a magyarokat nem kell sűrün körbe vezettni ezért arra gondoltunk, hogy akkor segíthetnél a gyerekekre vigyázni.- mondta sunyin anya.
- Most komolyan?? JAj ne máár anya...

***
pár nappal a beszélgetés után Nápolyban

Ma jön a húgom. Végül is ennek nagyon örülök. Szeretem én, és a gyerekeket is. Talán nem is lesz olyan rossza az a munka. :D Úgy érzem kezdek egyre optimistábbá válni. De most térjünk vissza a szekrényemhez. Mi a francot vegyek fel? Ja persze az egyenruhát hiszen én viszem a magyarokat Nápolyban. Legalább találkozom Mattel. Nagyon helyes fiú. :P
- Egy óra múlva kikötünk Nápolyban.- mondta be a hangos bemondón egy reszelős hang.
Felkaptam a ruhát egy kis smink és indulhatunk is.

***
fél órával késöbb

- Tisztelt utasaink megérkeztünk Nápolyba. A csoportvezetőket megkérem csatlakozzanak a csoportokhoz.- figyelmeztetett a bemondós hang.
- Kelly. Szia.
- Szia Megan. Chris. Régen beszéltünk.
- Hát igen. Hallom dolgozol. Hogy vettek rá?? - kérdezte Meg.
- Ráadásul két helyen is.- néztem keservesen
- Miss Bad. Itt vagyunk.- mondta az egyik Magyar utas ( persze magyarul)
- Mindjárt megyek. ( magyarul)- mennem kell, Jó nézelődést. - nyomtam egy puszit Meg arcára.
- Neked is.

- Mindenki itt van.- néztem a csoportom felé.
- Matti és a barátja hiányzik.- mondta egy aranyos kis nő. És nem becézésnek értettem, hogy kis. Tényleg elég alacsony volt, de szimpatikus is.

***
még fél órával később...

Már az összes csoport elment, kivéve miket mert ugye az a két jómadár még nem volt képes idetolni a hátsóját. Még a recepciós is kint van. Olyan régen voltam már a szárazföldön, hogy ha nem sietnek itt fogom hagyni őket.
És akkor eszembe jutott. Odafutottam a recepciós pulthoz, és kivettem a mikrofont. Hiszen anyuék már elmentek nem szidhatnak le.
- Matt Kali és drágalátos barátja! Ha nem toljátok ide a drága képeteket 5 percen belül itt hagyunk titeket a hajón és takaríthattok.- A biztonság kedvéért elmondtam angolul is.

***
10 perecel később...

- Jól van nem várunk tovább. Mindenki szedje össze a cuccát. Indulunk.- nem érdekel, hogy le leszek szidva. NEM VÁROK TOVÁBB.
Már a hídon mentünk át ami a hajó és a szárazföld között húzódott, amikor utánunk kiáltottak.
- ITT VAGYUNK VÁRJATOK MEG!!
- Kérem haladjanak tovább.- mondtam nyugodtan. - Majd utolérnek.
Hát utol is értek.
- Mi van csibém nem hallottad, hogy várjatok meg?- förmedt rám a másik srác. - És különben is hol az idegenvezető?
- Az első bunkókám. Nem vagyok a csibéd. A második ÉN vagyok az idegenvezető és ha nem tetszik visszahúzhatsz a hajóra. A harmadik pedig TI nem hallottátok, hogy mi is szóltunk, hogy haladjatok?!- mondtam a végére már elég hangosan.
- Nyugi Kelly.- mondta Matt.
Én csak fújtattam egyet és hátat fordítottam.
- Azt hiszem neked kedvesnek kéne lenned hozzák vagy kirugnak.-mondta az idegen gyerek. Na itt már nevetnem kellet.
- Mégis mit nevetsz?? - kérdezte idegesen.
- Az a apámé a hajó drága. Szóval csodálkoznék ha kirugnának. De az más, hogy én kitetethetlek itt Nápolyban és majd AKKOR dumálj nekem.- nevettem. Látszott rajta, hogy megdöbbent. De nem csak ő. Mindenki akit én vezettem.

- Kérem kövessenek.- mentem előre mosolyogva. Nápoly Dél-Olaszország legnagyobb városa. És mi éppen a Vezúvi villák felé tartotunk.

***
a múzeum és a villák után az egyik főtéren...

- És a túránk végén megérkeztünk a Piazza Dante térre, ahol vásárolhatnak. Csak kérem ne menjenek messzire.- néztem jelentőségteljesen a fiúkra. Na most lesz időm magyarázkodni anyunak mért megyünk később. Szinte varázsütésre megszólalt a telefonom.

-Szia anyu.
- Hol vagytok??

- Nem az én hibám. Két utas nem volt hajlandó időben jönni és ezért késöbb indultunk el. De már a téren vagyunk.
- Jól van nem baj. Csak féltem, hogy eltévedtetek.
- Nem de anya mennem kell. Puszi szia                                            
- Szia.
Ez könnyen ment. :D Mosolyogva indultam el venni valami kis mütyürt.

- Te most komolyan a kapitány lánya vagy? - támadt rám az ismeretlen gyerek.
- Figyelj haver én téged nem is ismerlek. Jó lenne ha békén hagynál engem és akkor én is békén hagylak téged. - mentem tovább a következő bódéhoz.
- Jack hagyd már békén Kellyt.- jött oda Matt is.
- Igen Jack hagy már.- mondtam mint egy 2 éves. ÉS ekkor ugrott be a húgom, és az hogy ma jön.
Megláttam egy gyönyörű babát az egyik árusnál. EZ kell neki.
Meg is vettem, és Matt végig a nyomomban volt. Aztán megláttam egy cuki kis hógömböt amiben benne volt egy Nápolyi nevezetesség.  De nem maradt rá elég pénzem a baba után.
- Ezt a hógömböt szeretném.- mondta Matt olaszul. Ez ilyet is tud??
- Tessék.- nyomta a kezembe a zacskót amiben a gömb volt.
- Én nem fogadhatom el.
- Dehogy nem. Miattunk szidtak le, és miattunk késtünk. Tekintsd ezt béke ajándéknak.-mosolygott olyan szívdöglesztően.
- Köszönöm.

***
már a hajón...

- Kellyyyyyyyyyy.- sikította egy édes kis hang egyből amikor a hajóra értem. Majd a hang tulajdonosa a nyakamba is ugrott. :D
- Szia húgi.
- Ugye veled aludhatok . Anya azt mondja, hogy nem de tudom, hogy te úgyis megengeded. Igaz? - nézz rám boci szemekkel.
- Csak ma este. Rendben ??
- Köszi köszi köszi köszi köszi.


A vacsoránál a Bad család újra együtt volt ( kivéve a nővéremet). Sam egész nap pörgött. Nagyon izgatott volt, hogy mostantól egy hajón fog lakni.  A vicces az egészben az volt, hogy a családomat is úgy vezettem körbe a hajón mint a csoportokat szoktam, és apa még fizetett is érte.
De az már biztos, hogy kár volt mondani: Ha bármi kérdésük van kérem azt most tegyék fel.
Erre apa: ez milyen fajta cápa?
Ezt bezzeg nekem tudni kellet volna, de akkor csak ennyit bírtam benyögni: Úszó cápa. őőő nagyon ritka, és ez az utolsó példány a világon.
Ezért a borravaló el is maradt.  De legalább jól szórakoztunk.

***
este...

  - Kelly mondasz nekem mesét?- a szobámban voltunk Samanthával már a fürdés és a fogmosás ősi rituáléján rég túl estünk, és a lehetetlennel próbálkoztam : elaltatni a húgomat.
- Persze.
A második mese után amikor már, úgy tűnt, hogy az életben nem alszik el ez a gyerek:
- Te szeretsz ezen a hajón lenni? - kérdezte álmoskás hangon
- Most,hogy itt vagy igen.- nyomtam egy jó éjt puszit a fejére. - De most alvás mert holnap segítened kell nekem.
- Miben??
- Majd holnap megtudod.- súgtam. Miután eldúdoltam egy altatódalt elaludtunk mind a ketten.

5. fejezet Dolgozni?? Na ne már !!

Az elmúlt 3 napot anyával töltöttem. Hát igen ez van. Én sem értettem ezt a változást. De elég kelemes volt. Vásároltunk, moziztunk és minden este együtt vacsoráztunk. Még a hajót is vezettem. Apával együtt persze. Nem akartunk úgy járni mint a Titanic. :D
- Anya ma este mit vacsizunk??- kérdeztem.
- Jaj drágám ma nem tudsz a barátaiddal lenni? Nemsokára Nápolyba érünk és kirándulásokat kell szerveznem. Sőt holnap még egy magyar csoportot is körbe kell vezetnem a hajón.- nézett gondterhelten.
- Várj ezen a hajón vannak magyarok??
- Igen és remek ötletem támadt.- rosszat sejtek- TE fogod őket körbevezetni.
- De Anyuuuu. - nyafogtam- úgy volt, hogy nekem nem kell dolgoznom.
- Hát... ez most megváltozott.- vette elő az ANYA hangját.- Reggel nyolcra gyere a kormányos kabin izébe ( bocsi de még mindig nem tudom a nevét) ott megkapod a leírást és az egyenruhát.
- Egyenruhát?? Nemáár.
- Kislányom...
- Nyugi nyugi ott leszek.

* * *
Másnap 7 órakkor

Píp, Pip, Píp.
Mérgesen rácsaptam az órára.
- Még, hogy dolgozni!!! Én??? Ha ők meghalnak enyém lesz a hajó!!
És dolgozzak?? Majd akkor.
Morogtam miközben már rég megzuhanyoztam és fel öltöztem.
- Na jó menjünk dolgozni.- Forgattam a szememet. ÉS mérgesen elltarapoltam apához.
Amikor beléptem ott volt egy csomó alkalmazott. Köztük Megan és Chris is. Intettem nekik. Ők pedig értetlenül néztek.
- Jó reggel apa.- nyomtam egy puszit az arcára.
- Jó reggelt. A ruhád ott van a szekrényben a leírással együtt. Öltözz fel és utána menj a recepcióhoz. 9:30-ra jönnek a magyarok.- mutatott a szekrényre amiben az ő ruhái szoktak lenni.
- Igen is kapitány.- mondtam mosolyogva.

* * *

Most éppen a recepción ülök és várom, hogy jöjjenek a magyarok. Már fél órát késnek.
- Kelly! Ide tudnál jönni?- kérdezte Carol ( a recepciós csaj)
- Persze. Mi a helyzet?
- Semmi csak kíváncsi voltam mizu veled. Jó időre eltüntél.
- Őőőő... igen. Tengeribetegség.- sütöttem le a szemem.
- Igen jó hogy már jobban vagy.
- Igen jobb.- Kínos csönd következett.
- Ott vannak a magyarok. Nyomás dolgozni.- mosolygott.
. Szia.- intettem neki.

- Üdvözlök mindenkit a hajón. ( Persze magyarul beszéltem) Az én nevem Kelly, és én fogom önöknek megmutatni a hajót.
Kezdjük az utunkat a legalsó szinten.
* * *
pár perccel később az 5. szinten

- És itt található a mozi. A vetítések idejét a pénztárnál találják. Most pedig menjünk tovább az akváriumokhoz ahol mindenki mászkálhat magától.- de fárasztó ez a munka. Egyfolytában mosolyogni. :S - Ha bármi kérdésük van azt most feltehetik.- a csoport szétszéledt halakat nézni.
- Elnézést kisasszony.- szólt egy ismerős fiú hang.
- Inkább Kelly.- mondtam unottan.
- Lenne agy kérdésem. Járt ön tegnap este a hajó orrban?- mosolygott.
Már tudtam honnan olyan ismerős a hangja.
- Igen. Óóó... most már tudom milyen akcentusod van.- hát óóó sötétben sem volt rossz de most világoson wow. A haja rövid és barna. A szeme sötét kék, és kb.: 180 cm magas, és NAGYON jó képű.
- A nevem Matt Kali.- nyujtotta a kezét.
- Kelly Bad. Bocsi, hogy kötözködöm de a Matt nem éppen magyar név.- ráztam vele kezet.
- Igaz de én nem vagyok magyar, csak a mostohaanyám az és az ő kedvéért jelentkeztünk magyar idegenvezetésre. És te? Honnan a magyar tudás?
- Ott születtem de elkellet költöznünk. Bonyolult.
- Hát azt hiszem folytatnod kéne a munkát.
Körbenéztem és akkor láttam hogy már mindenki körbement vagy kétszer és ennyire nem érdekesek a halak. :S
- Rendben emberek menjünk tovább a múzeumba.

* * *

- Köszönöm, hogy velem tartottak. Két nap múlva Nápolyba érünk, de a részletekért a recepción kell érdeklődni.
Majd ott hagytam mindenkit és a szobámban lehajítottam a kényelmetlen egyenruhát és kidőltem az ágyon. Mára kidőltem.
És elég hamar álomba is merültem.

ilyen az egyenruha. Plusz egy hülye sapka csak nem találtam olyat.

4. fejezet Nézzünk szembe a tényekkel

Elöszőr ellopakodtam a liftig. Szerencsére senkivel nem találkoztam.
Az étteremben Chris tálcákkal rohangált és mindenhol emberek ültek.
A konyhába mentem.
- Hello mindenkinek.- köszöntem vidáman.
Egy pillanatra mindenki megdermedt és engem bámult de utána szerencsére folytatták a dolgukat.
Chris berohant és elkezdett üvöltözni:
- Az Istenit megint lehányt egy gyerek!
Óóóóó előbújtál a barlangból Kel?! Na végre de nekem sietnem kell. Valaki adja oda a félretett kaját neki.- Azzal kirohant.
- Hy Olivia vagyok gyere utánam.- azzal a konyha sarkában lévő asztalhoz vezetett majd hozott egy hamburgert sült krumplival és narancslével.
- Köszi.

* * *

Miután megettem Megan felhívott és most a mozi elött álltunk.
- És még tényleg nem futottál össze a szüleiddel?
- Nem hála az égnek.
- Akkor mit nézzünk?
- Hát ne azt amiben mindenkit megölnek.- mondtam.
- Oké akkor legyen a Nagyfiúk azon állítólag sokat lehet röhögni.
- Gyere vegyük meg a jegyet.- húzott a pénztár fele.
- Álj. Álj,  Álj.
- Mi van?
- A családomé a hajó nem?- bólintott- Akkro nem fizetünk. Gyere.
- Hát jó.


* **
A film jó volt. Utána a gyógyfürdőben áztunk mert túl sokan voltak a medencénél. Mindenhol emberek :S
- Merre megyünk most?- kérdezem
- Hát én holnap dolgozom és már 8 óra ugyhogy aludni.
- Nem úgy értettem. A hajó merre megy?
- Hát ahogy hallottam nemsokára Olaszországba érünk.
- De még csak most indultunk.-hüledeztem.
- Hát igazából már vagy egy hete megyünk. Nem emlékszel te eddig.. öhöm.
- Igaz :(. De én még nem alszom. Ha nem gond felmegyek és keresek egy eldugott sarkot olvasni.
- Rendben menj csak.
- Köszi a napot :) . Reggelinél tali?
- Én csak ebédtől vagyok.
- Akkor délben Szia.
- Oké. Hy.
* * *


Az olvasásból semmi nem lett. Most itt ülök a hajó orrában és figyelem a vizet.
Nem is olyan csúnya.
A tenger illata sem olyan rossz.
És egész jó hallgatni a hullámokat.
De a legjobb ebben a helyben hogy a orr egy kicsit süllyesztve van és egy pad van odarakva.
Sötét van és még nem találkoztam anyuékkal.
Ez jó jel.
Valaki mellém ült.
- Öhöm. - köszörültem meg a torkomat.
Az idegen ugrott egyett ijedtében.
- Azt hittem nincsen itt senki.- már tudtam hogy férfi és akcentusa van de nem tudom milyen.
- Sajnálom hogy meiiszettelek.
- Azt hiszem hagylak.- azzal elment.
Én is elindultam a szobámba.
Az ajtóm elött anya ült és szuszogva aludt.
Mellé ültem és a fejem a vállára hajtottam.
Végül is bármit mondok vagy teszek az anyámat úgyis mindig szeretni fogom.
Úgy hogy megpróbálom elfogadni a vizi életet. Talán nem is olyan rossz.
Csak ne sülyegyünk el. :S

3. fejezet Bezárt ajtó mögött

Három nap után már nem számoltam. Hogy mit nem számoltam? Hát több dolgot is pl.:

1. mennyit ittam
2. mióta vagyok itt
3. hányan akartak már bejöni hozzám

és ilyesmiket.
De, hogy mindenki értse gyorsan elmondom mi történt a családi idil tönkretevése óta.
* * *

Nagyából összeszedtem magam. Amikor a lift megállt elfutottam a szobámig és rekor idő alatt átöltöztem mackóra. Nem akartam én inni de tényleg. De mire észbekaptam már ittam.
Csak ültem a sötét szobámban és visszaemlékeztem mindenre amire csak tudtam.
Nem nagyon de emlékszem a házunkra Magyarországon. Tökéletes helyen volt és tökéletes volt.  A Balatonnál volt. Hatalmas erkélye volt ami mi másra nézett volna ha nem a Balatonra. Mindegyik szoba hatalmas és gyönyörű volt. Az volt az otthonom. De apa miatt elkelett hagynom, hogy Amerikába költözzünk. Tudjátok azt tervezte hogy ha elég idős leszek visszaköltözök és soha többé nem megyek el onnan. De ez már lehetetlen. Hiszen ELADTÁK!! Hogy tehették ezt?? Pedig tudták milyen fontos nekem az a ház. És ezt min ezért a vízen úszó valamiért. :@ Ezt nem bocsátom meg egykönnyen nekik ebben biztosak lehetnek!
* * *

Hát KB ennyire emlékszem. Már vagy 1 napja nincsen piám. A fejem nagyon fáj. És a hasam korgásából ítélve napok óta nem ehettem.
- Kelly!!! Kelly nyisd ki ezt az átkozott ajtót.- ez egy férfi hang. Mintha ismerős lenne. De a fejem kb mintha nagyon-nagyon sürü izé lenne.
- Chris??- ugrott be a neve hirtelen.
- Na végre válaszolsz. Jól vagy?
- Igen.- de jobban belegondolok- Nem.- fakadok sírva.
- Kelly drága nyisd ki az ajtót. Megan vagyok.
- Megan?- de jó itt van Megan ő majd mindent megold.- de nem tudom hol a kulcs.
- Istenem.- mondta Chris- mindjárt szerzek egy másikat.- azzal elrohant.
- Kelly! Kelly ne sírj Chris mindjárt visszajön és minden jobb lesz.
- A szüleim?
- Nem tudom.
- Mióta vagyok itt?
- Már vagy egy hete. És eddig nem válaszoltál. Mindenki aggódik érted.
- De csak mert a kapitány lánya vagyok.- mondtam komoran.
- A többiek lehet. De én és Chris nem.
És ezzel tompa fény áradt be a szobába.
- Fúúúj itt milyen büdös van. Meg sötét.
- Hol van Kelly?- hallotam Christ
Csak annyit tudtam hogy feküdtem. De hogy hol? nem tudom. :S
- Itt van!
- Hol?
- A könyves szobában.
Éreztem hogy valaki leül mellém.
- Jól vagy?
- Nem.
- Mi történt itt.- hallom Christ.
- Zárd be kérlek az ajtót.- ülök fel.
- Oké.-  hallottam, hogy a kulcs elfordul a zárban és kb ezzel egy időben Megan felkapcsolta a villanyt.
- Úr Isten.- suttogta Meg.
Körülnéztem és igaza volt.
Mindenhol üres üvegek voltak. A szoba pedig bűzlött a rumtól.
- Legalább a könyveimet nem bántottam.- mosolygok.
- Ez az ágyadról nem mondható el.- szólt kintről Chris.
Mindketten kimentünk és az egész szobát tollpihék borították. A párnáim pedig széttépve hevertek a földön.
Megan meg csak nézett rám.
- Mi van?- kérdezem.
- Menny és nézd meg magad a tükörben. Chros te meg hozz valami kaját.- vette kezébe az irányítást. ( Hála az égnek )
Sikítottam. Ebben biztos vagyok. A tükörből nem én néztem vissza. Úgy néztem ki mint ha egy macska végigszántotta volna a fejemet. A sminkem sem volt lemosva, csak lefojt a sok sírástól. És hatalmas fekete karikák voltak a szemem alatt.
- Mi történt az arcommal?- nyúlok az egyik vágáshoz az arcomon.
- Gyere mossuk le a sminket.- óvatosan törölgette a szétfojt szemfestéket.
Mire Chris visszajött a kajával én tiszta arcal ( leszámítva az ismeretlen eredetű vágásokat) és tiszta ruhában a már tollmentes ágyon. Nem nagyon beszéltünk Meg-el míg takarított. Nem is várta el hogy megmozduljak.
- Váooo. Meg neked nem is pincérnek kéne lenned hanem takarítónak.- ájuldozott Chris.
- Köszi. Milyen kaját hoztál?
- krumplis tésztát.
Erre már felkaptam a fejem.
- Ide vele.- nyújtottam  a kezemet.
Chris nevetve odanyújtja a tálcát.
- Ajtót.- mondom te szájjal.
- Jólvan zárom már.
- Most pedig szépen elmesélsz mindent.- néz rám Megan.
- Rendben.- és elmondtam mindent a házról, Magyarországról és mindent amire emlékszem a vacsora után.
* * *

Miután mindent elmondtam nekik megnéztük a Másnaposokat ( kicsit irónikus). De a végét már nem láttam mert elaludtam.
* * *
Amikor felébredtem egy üzenetett találtam a tv-n.

Zuhanyoz, öltözz, alapozó a szekrényben (használd)
könyvet is hozhatsz szabadnapos vagyok
FELFEDEZHETÜNK :D
Chris: raktam neked félre kaját.
puszi Megan :D  nem puszi Chris

Nevetve mentem zuhanyozni. Amit gyorsan elintéztem. A vágásokat viszonylag lebírtam alapozni. Felöltöztem egy rövidnadrágba és egy ujjatlan pólóba. De jó gyerekként a táskámba raktam egy pulcsit meg egy könyvet. Elöszőr pénzt is akartam de végül is ez a hajó az enyém is.
Akkor ami az enyém ott nem fizetek.
Majd kinyitottam az ajtót, hogy szembenézzek azzal ami ma vár rám.

Ilyen póló

Ilyen gatya

2. fejezet Vallomások vacsorája

A éttermet teljesen átrendezték. Az asztalokat egy nagy asztallá tolták össze. Az asztal egy hófehér terítővel volt letakarva és azon középen egy vörös középterítő terült végig.
Már megvolt terítve de még mindig emberek rohangáltak mindenhol.
Az első arra rohanó embert elcsíptem.
- Bocsánat. Megtudná mondani merre van...
- ÁÁÁÁÁ ön biztosan Miss Bad.- terült szét egy ragyogó mosoly a nő arcán.
-Igen. De...?
- Az anya és az apja a konyhában vannak.- szakított félbe megint.
- Köszönöm.- és ezzel a konyha felé vettem az irányt. De Miss Bad ??
Mi a fenéért hívott így?
- Ó drágám gyönyörű vagy.- örvendezett az anyám.
- Megan érdeme.
- Megan??- érdeklődött már apa is.
- Az új barátnőm.- mosolyogtam. De ez a mosoly gyorsan lehervadt az arcomról.- Miss Bad??- néztem kérdően a szüleimre.
- Igen drágám azt hiszem beszélnünk kell.- ez már rosszul kezdődik.
Anya elindult ki a konyhából az étterembe, a szoba sarkában lévő kanapék felé vette az irányt. Amikor anya leült a kanapéra apa gyorsan mellé ült. Nekem így már csak a fotel maradt.
- Szóval kicsim...- kezdet bele anya.
- Hogy tetszik a hajó?- kérdezte hirtelen apa.
- Igazából nem is olyan rossz. A szobám a legjobb.-mosolygok.
- Ennek örülök. Csak mert ha én és anyád meghalunk akkor ez mind a tiéd lesz.
- Mi van?- ledöbbentem.
- Ez a hajó a miénk. ÉN vagyok a kapitány.- jelentette be apa ünnepélyesen.

Azt hiszem sokkot kaptam. Perceken keresztül csak döbbenten ültem.. és csak ültem. A fejem totál kiürült.( nem mintha túl sok dolog lett volna elötte benne ) Anya csak nézett rám de én nem tudtam megszólalni. De nem is kellet mert az első "vendégek" megjötek és anyáék otthagytak engem. Felálltam. Bár nem tudom hogyan odasétáltam az asztalhoz és leültem a névtáblám elé. És vártam..
Mire magamhoz tértem már megettük a levest és a másodikat hozzták ki.
Megan engem nézett. De ez most nem érdekelt.
Egyetlen dolog érdekelt:
- Miből volt rá pénzünk?- kérdeztem (persze nem suttogtam)
Mindenki megállt és engem nézett. Apa dühösen anya meg inkább kétségbeesetten.
- Miből volt rá pénzünk??- kérdeztem hangosabban.
- Ezt ne most!- suttogta apa.
- Miből volt ERRE pénzünk?- mutattam körbe.
- KELLY!- csapta le anyám a villáját.
- Eladtátok igaz?? - kérdeztem kicsit hisztérikusan.
- EZT NEM ITT FOGJUK MEGBESZÉLNI!- üvöltötte apa.
Hátratoltam a széket és nyugodtan kisétáltam.
Még hallotam annyit hogy anya sirva üvölt apával hogy "LÁTOD MOST MIT CSINÁLTÁL??" és hogy gyors kopogással ő is elhagya az étkezőt.
Asszem lőttek az idili család imidzsnek.
Féluton megálítottam a liftet mert a lábaim már nem bírták tovább.
Összerogytam és csak sírtam.

Hát ennyi volt a 2. fejezet. Kicsit rövidre sikeredett és lehet hogy még nem értitek teljesen de a 3. bol minden kifog derüli. Remélem tetszett.